A gyümölcsész levlistáról értekezés a fenti "örökzöld" témáról...mindig is az lesz, mert nincs két egyforma fa, mint ahogy két egyforma ember sincs...:

"Láttam több metszetlen őszibarack fát... igaz régi keserű fajták. Tényleg teremnek, de nagyon besűrűsödtek  és csak fenn van termés. Ideális helyen el tudom képzelni, hogy teljesen metszés nélkül hosszú távon jó megoldás, de még nem láttam élőben. A fentieket mégis meg kellett ritkitani, hogy megujuljon."

Válaszok:

- Kedves Gyümölcsészek!

Én is hozzászólok a metszés kérdéséhez, mert szerintem sokkal bonyolultabb annál, mint amit a felszínen látunk. Pontokba foglalom:

1.      Világszemléleti kérdés, hogy mit gondolunk, mi a dolgunk a világban. Én azt gondolom, hogy a természet részeként együtt kell működnünk a természettel, alá kell vetnünk magunkat a természeti rendszerek irányításának. De meglehetősen jó képességeink miatt az is a dolgunk, hogy segítsük kibontakozni a természetet azokon a területeken, ahol mi jobban tudjuk, mi a helyes. Ide tartozik a metszés is, amelynek valóban részben az a célja, hogy több, jobb és betakaríthatóbb gyümölcsünk legyen, de az is, hogy a fák jobban érezzék magukat.

Feltételezhetjük, hogy a növényeknek, így a gyümölcsfáknak is az a törekvése, hogy terjeszkedjenek, szaporodjanak, életben és épek maradjanak. Az ember ebben sokat segíthet, amiért viszonzásképpen a növény fölajánlja gyümölcsét, amelyet eredendően amúgyis mások táplálékául szán. Ezért terjednek olyan sikeresen a finom, édes gyümölcsök pl. a nyestek, madarak, sündisznók, pockok, vaddisznók, ember stb. által. Metszéssel tehát az ember együttműködhet a fákkal és szolgálhatja azokat.

2.      Az oltással ellentétben a metszéssel a természetes folyamatokat utánozzuk. A növényevő állatok egyik jellemző tápláléka a leveles hajtás, számos esetben fizikai kár éri a fákat (vihar, a termés vagy a jég súlya alatt letörik az ág stb.) - lásd a mellékelt képeket. Az így természetes módon (nem az ember által) megmetsződött fák igyekeznek megyógyítani a sérüléseiket. Ha pl. erősen visszametsszük az 1-2 éves diófát, erősebb hajtása nő, mint metszés nélkül. Ez a metszés ugyanaz, mintha egy őz rágná vissza a fát. A fák tehát föl vannak készülve arra, hogy sérüléseikből kigyógyítsák magukat, akár még előnyt is kovácsoljanak belőle. Pl. egy letört vázág után azonban a fa túlbiztosítja magát, olyan sűrűn nőnek a hajtásai, hogy az hátráltatja a gyógyulását. Itt tehát segíthet az ember a hajtások ritkításával – kifejezetten a fa érdekében!

3.      Az őszibarack példáját emlegettétek. Nem igaz az, hogy a metszés megrövidíti az életét. Ellenkezőleg: jelentősen meghosszabbítható az élete. A metszetlen őszibarack (legalábbis a Kárpát-medencében) hamar öregszik (koravénné válik), megnyúlik, könnyebben megbetegszik, a termések súlya alatt ágai letörnek. Ha metszéssel fönntartjuk az ún. termőegyensúlyt, akkor azzal a fa élettartamát is meghosszabbítjuk, hiszen az rendszeres fiatalítást jelent. A sarjadztatással művelt fák igen hosszú életet érhetnek el. „Ahol a sarjadztatásos erdőgazdálkodás évszázadok óta folyamatos, ott egy sarjtőke átmérője elérheti akár a 6-7 métert is.[1] Ekkora mérethez sok évszázadig tartó élet kell.

Itt inkább az a kérdés merülhet föl, hogy vajon a fa szeretne-e hosszabb ideig élni, mint ami számára természetesen rendeltetett? Megkérdeztük-e ezt tőle? Lehet, hogy az a helyes, hogy hagyjuk bár korábban, de méltósággal meghalni. És itt egy újabb kérdés merül föl, amit most nem bontok ki: meghal-e a fa, ha vegetatív módon utódai lesznek, vagy akár ha maggal szaporodik? Szerintem nem, ezért igyekszik annyira gyümölcsöt teremni, vagy gyökérsarjakat hozni az a fa, amely beteg vagy nagyon öreg (pl. hárs). Így tud életben maradni.

4.      A kérdés nem az számomra, hogy kell-e metszeni, vagy sem, hanem hogy hogyan és miért metsszünk? Metszéssel ki tudjuk-e egyszerre elégíteni a saját érdekeinket és a megmetszett fa érdekeit? A válaszom az, hogy igen.

Mellékelem néhány fényképemet olyan fákról, ahol sokat segíthettem volna a fán, ha idejében megmetszem.

Üdvözlettel, Tamás

Szabó Péter: Hagyományos erdőgazdálkodás a Kárpát-medencében. In: Andrásfalvy Bertalan, Vargyas Gábor (szerk.): Antropogén ökológiai változások aKárpát-medencében, Budapest, 2009. 132. oldsal."

- "Annyit szólnék hozzá a dologhoz, hogy én sem akartam metszeni az őszibarack fáimat. Ahogy elkezdtek teremni, letöredeztek az ágak a gyümölcs súlya alatt. Igaz alá lehet póckolni a lehajló ágakat. De még igy is törnek le ágak. Megfigyeltem Lantos Tamás gyümölcsösében, hogy az őszibarackot ő is katlan koronába neveli, csak hosszabb vesszőket hagy meg metszéskor. 

Almafáimnak ágai is lelógtak, letörtek a gyümölcs súlya alatt. Nem tudtam fölmászni rájuk, a gyümölcs nagyobb része fönn maradt a fán.
Azt kell meggondolni, és figyelembe venni, hogy a gyümölcsfák vázszerkezetete az apró vad gyümölcsökre van méretezve, nem a nemes fajták gyümölcseire. No meg nem kell senkinek leszedni a gyümölcsöt, lepotyog magától a vaddisznók örömére. Ezért fontos a koronaalakító metszés, amikor a sudarat, és az oldalvezéreket 50 centire visszavágjuk  és ágemeleteket képzünk rajtuk. 
Üdvözlettel: Baji Béla"

- "Kedves Tamás!

Most is egyetértek Veled, a kérdés az volt, kell-e metszeni, arra írtam, hogy nem kell.  De lehet, hiszen pl. az élősövények mellett is időnként el akarunk menni, ezért nyesni kell őket, de nem őmiattuk, hanem a mi érdekünkben. (És felkopaszodnak a bokrok, ha a tetejét, oldalát nem sűrítjük be.) Az más kérdés, hogy az Egész-ség nem hibátlanságot jelent, hanem azt az életerőt, amivel a kisebb sérüléseket is meg tudjuk gyógyítani.  Tehát ahogy Gyulai Iván mondja, kell egy kis sérülés, bántás az egészséghez!  De vajon amikor egy állat lerágja a hajtásvégeket (inkább a lágyakat, mint a keményebb vesszőket), az mennyiben természetesebb, kedvezőbb, mint a hideg fémes egyenes metszés?  Lehet valami belső lelki kapcsolat az állatok és tápláléknövényeik közt, mi nem tudunk olyan mélázva rágicsálni, mint egy őz. És mivel a gyümölcs is egy különleges levél, a leveleket is meg kellene becsülnünk, amiket lemetszünk, és meg is köszönnünk a fáknak! (Valóban fel is használhatnánk a legtöbbet, akár enni is!)

Az is érdekes, hogy szerintem a vad fák, beleértve a gyümölcsöket is, sokkal erősebbek, rugalmasabbak, mint a sok kis ágtövis-merevítés nélküli agyonszelídítettek.  (Olvastam egy fasebész tankönyvben, hogy ne vágjuk le ezeket a kis oldalhajtásokat, mert merevítenek!) De amúgy is, a sok nitrogéntáptól elvizesednek a gyümölcsfák, és lazábbak, nyúlósabbak lesznek, ettől konyulnak le az ágaik.  (És talán ezért vállalják túl magukat gyümölcsökkel!) Agócs tanár úr mondta:  ne örüljön a gazda, ha sok a termés, mert az a fa vesztét jelzi! Ahogy írtad, valami kényes egyensúlyt kellene fenntartanunk, hogy nőljön is, meg teremjen is a fa.  És valóban, a folyamatos visszavágással nem hagyjuk idejében, békességben, a maga ritmusában megöregedni a fákat. 

De vajon egyáltalán milyenek a fiatal magonc alanyba oltott időskori vesszők? Elegendő az alany lendülete, hogy megfiatalítsa a ráerőltetett öreget, vagy mindketten hamar beleunnak az erőfeszítésbe? Én azt látom, hogy az utcafák is, az oltványok is nagyon koravének, életuntak, nincs sehol se ifjúi hévvel, szépen formálódó fácska, csak a magról nőttek. Régi korokból maradtak csak többszáz éves hatalmas, szép formájú gyümölcsfák, mint a múltkori német videóban láttuk. De azokat még vadalanyokra szemezték, vagy magról nevelték.

Volt már róla szó, de ha már az állatokat emlegetted, a metszés ideje sem mindegy, az állatok persze egész évben esznek, de télen is, amikor még nincs nagy tömegű lomb, ezért sok rügyes ágvéget kell lerágniuk.

Erdőben látni, hogy az erdő koronaszintje egyre emelkedik, az alsó ágak elhalnak, a hely körülményeitől függő magasságig és sebességgel.  Van, ahol alacsonyak maradnak a fák, máshol hatalmasra nőlnek, közel egyformán, pedig maradhattak volna egyformán alacsonyak is, mint a gyümölcsösben szeretnénk, a szüretelés miatt. Szabad állásban viszont földtől ágasak maradnak a fák, sőt soknak tősarjai is vannak. Talán az ültetvény sűrűségétől függően kellene korlátozni a fölfelé törekvést, és kedvezni az alsó elágazásoknak.  De a körték például inkább magasodnak, az almák szélesednek. Szóval, ha egyáltalán belenyúlunk, valóban nem egyszerű a kérdés, mit tegyünk!  Nyilván ha letört valami, szívesen levágjuk, hogy ezzel segítsük a gyógyulást. De ép ágakat kár bántani, ő tudja, milyen szeretne lenni.

Mostanában egyre inkább látom, hogy a korábbi száradó ágú fák beljebb, a törzsükön is új hajtásokat hoznak. Előbb kiterjednek, aztán feláldozzák a végeket, és belülről töltik ki a teret. Ezekkel az új kezdeményekkel mi a teendő?  Ha mindet eltüntetjük, csak a végeken lesz levél és súly, de ha meghagyjuk őket, nagyon besűrűsödhet a fa. (Ez a beteg, de még elég erős fákon szokott előfordulni.)

Örülök, hogy megint gyümölcsészetről levelezhetünk!!! És hogy feléledt a honlap is! 

Csak már igazi Virágvasárnap lenne, békés zümmögéssel!  Olivér"